Kengyelfutó Gyalogkakukk Állatvédő Blogja

Ezt a szinte már-már bárgyún általánosító kérdést már nem tudom hányszor hallottam, most már nemcsak a tenyésztők, de én is az idegbaj határán állok ha felteszik. Ha minden kérdezőtől kértem volna 20 Ft-ot a feltett hülye kérdése után - megadóztatván hülyeségét - már rég vehettem volna Hűvösvölgy mellett házat magamnak. Eléggé fáj rá a fogam, hogy közvetlen az erdő mellett lakhassak, még elgondolkodom a bizniszen. Már csak a végrehajtást kell valahogyan megoldanom...

Pedig soha mégcsak meg sem fordult a fejemben, hogy tenyésszek. Az, hogy megszületnek a kismacskák még oké, csodaszépek, DE ODAADNI ŐKET???!!! 10-ből 1 embernek mernék macskát adni a kezébe.... Egyszer utánaszámoltunk tényleg nem az a dolog amiből meg lehet élni, ha én fogok bele meg totál anyagi csőd, hogy minden tizedik jelentkezőből lenne pénzem. Na mindegy hagyjuk is, nem ezért kezdtem bele az írásba.


Nos akkor nézzük meg mi is a helyzet kicsiny hazánkban ami a macskákat illeti:

Az emberek döntő többsége még mindig emberi mércével nézi a macskák szexualitását, elvégre ami nekünk jó, az nekik miért ne lenne az? Hazaérkezvén a robotról, asszonyról letépjük a bugyit, kivételesen nem azért mert szorít. :) Egy kellemesen szenvedélyes ágyjelenet, zárásként akkora sikítós orgazmussal, hogy a szomszédnál is berezegnek az ablakok. Amire részéről partvisnyeles dörömbölés és fél órás kurvaanyázás lesz a válasz. De bennünket ez nem érdekel, tőlünk akár jöhet az atom is...


Lássuk hogyan zajlik ez macskamódra:

Ugye akkor van szex, ha a nőstény is úgy akarja, ergo ivarzik. Nem éppen szűzies alkatok, ezért hangos szexhirdetéseket adnak fel: ordítanak az ablak alatt, ha ők nem alszanak, más se tegye alapon. Mindeközben sztriptíztáncosnőket megszégyenítő táncot lejtenek. Természetesen a kandúrok nem sokat váratnak magukra, tiszteletüket is teszik általában a környékről mindenki aki számít, olyan ez, mint a falusi diszkókban a HMCS-réteg (Helyi Menő Csávók) megjelenése. Abból jó nem szokott kisülni...

Itt sem kell erre számítani. Természetesen mindenki magának akarja a csajt, aki változatlanul szövegel és kelleti magát. Nem kell sok, a fiúkban kicsit sok lesz a tesztoszteron és egymásnak esnek. Itt nincsenek tiltott fegyvernemek, mindenki azt használ amit csak tud és hát aki macskát tart, bizony tudja, hogy mire képesek. Csata végére meg is látszanak a nyomok: van aki a szeme nélkül távozik, van akinek csak a fülét csipkézik ki a végére, van aki ott is marad örökre. Körmeik és fogaik élessége simán zavarba hozza bármelyik sebész kését...

Persze a pasik virítanak egymásnak, de mindig a nő dönt itt is. Nem mintha olyan jól járna bármelyikkel is, de legalább az illúzió maradjon meg. Ugyanis miután megvan a "szerencsés" jelölt aki betekintést nyer az érzékek birodalmába, a kandúr úgy ahogy van sebesülten nekilát a macskalánynak, mielőtt az meggondolná magát. A nőstény mindeközben a kínok kínját állja ki, ugyanis a kandúr péniszén merev állapotban tüskék vannak, melyek horgasak és visszafelé hajlanak. Ordítás tehát itt is van szex közben, a szomszédok is anyáznak, mi is, és mégsem jó senkinek, még a macskáknak sem. Az egész közösülés tart pár másodpercig, tehát a kandúrnak sem jut ideje élvezkedni. Arról nem is szólva, hogy van három gyakori fertőző betegségük, amelyet így is átadhatnak egymásnak és tekintélyes részük és a megfogant utódok idő kérdése és belehalnak. Hát ilyen viszonyok között fogannak a kiscicák.

Sokuk kapásból fertőzöttként születik, vagy oltatlan kóbormacskaként kapja el a betegségek valamelyikét. Ha még menhelyre is kerülnek a sorsuk ilyen tekintetben megpecsételődött. Altatások a menhelyeken nincsenek, csak azt altatják akinek gyógyíthatatlan betegsége van és nagyon rossz állapotban van. A piszkos munka nagy részét a természet végzi. Az embernek tényleg az az érzése menhelyen dolgozva, hogy ezek a betegségek azért vannak, hogy a macskák rendkívüli szaporaságát ellensúlyozzák valahogyan. Van három betegség ami a kölyökmacskákat tizedeli és van három ami az idősebb állományt.


Ilyenkor mindig jönnek az ivartalanítás természetellenességével... Na ez a másik amitől simán elmebajt kapok. Teccenek emlékezni Egyiptom-gabonaraktárak. Nos itt basztuk el kérem szépen. Akkor tértünk el a természetes állapottól. Most már erre feleslegesen hivatkozunk, mert beavatkoztunk az életükbe. Innentől kezdve a felelősség is a miénk.


Jönnek ugye ezután a szaporítók, mint külön kaszt. Annyian  vannak, mint égen a csillag, nemhiába a rémtörténetek is róluk szólnak. Egészségügyi ismeretek ohne, olyan hogy genetika, tartás és egyéb egzakt tudományok is léteznek, hát az úri huncutság kategóriájába esik. A kezük közül kikerülő macskák állapota sokszor alig különbözik az utcamacskák általános állapotától, csak a fajta más. Ha egyszer beteg, pedig ki is törölhetjük vele.

Marad hát a nagyon szűk réteg, aki birtokában van a macskatartás/egészségügy/genetika csínjának-bínjának, igényes is munkájára. Akiktől érdemes kismacskát venni. Tőlük van az én két macskám is.


Nekem sikerült egy házimacskára három év alatt fél millió forintot elkölteni, hogy meg lehessen menteni: 4 évig bírta a kicsike, a születésnapja előtt ment el nemsokkal. Rá két hónapra pedig egy fekete házitündérke hagyott maga után iszonyatos űrt, ismét majdnem mínusz százezer Ft. Mindkét cicát egy hosszú lappangási idejű fertőző betegség vitte el, amikről már a menhelyes részben említést tettem. Sokan mondják azt, hogy mert ezek a macskák ingyen vannak. Igen, mert te nem a tenyésztőre keresel, hanem az állatorvosra. Csak éppen gyógyíthatatlan betegségekről van szó, tehát a lehetőségek korlátozottak. Ha eljutunk odáig, hogy nem születik ennyi halálraítélt macska és oltva lesz mindegyikük, akkor nyugodtan újra házimacskát. Addig nem, én legalábbis.

Szeretem a munkámat, mert a hobbim a szerelmem. Viszont a magánéletem tabu. Nem vagyok hajlandó a Kaszást is családtaggá fogadni, márpedig ezeknél a macskáknál sohase tudni, hogy egy nap, egy hét, 10 év.

A jelek szerint ahogy öregszem úgy néz ki egyre exhicibionistább leszek. No nem kell rosszra gondolni, nem fogok én semmi olyat felrakni amit manapság trendinek hirdetnek azok a mutogatós nénik, sem olyat amikor futás után tök vörösen, 170-es pulzussal vízért könyörgök. :) Úgyhogy kiskorúakat is a monitor előtt lehet hagyni, sőt...

Egyszerűen egyre több olyan dologgal foglalkozom amiről vagy úgy gondolom, hogy fontos, vagy egyszerűen csak megtaláltam benne önmagam és írni akarok róla.


Ki vagyok én?

Hát Gyalogkakukk. Na jó, legyen kicsit komolyabb. 24 éves vagyok, egy milliós lélekszámú faluban élek, ja és egy oldalborda a sok közül (gyk: nőnemű). :) Munkámat tekintve állatvédek, most már főállásban is. Két honlapnak vagyok a főszerkesztője: http://www.allatbetegseg.hu és http://www.gazditkeres.hu

6 éve kezdtem, kezdő macskásként a neten kolbászolva és macska tartással kapcsolatosan kutakodva valahogy rendszerint állatvédők oldalain kötöttem ki. Elkezdett érdekelni, felhívtam párat nem kell-e ingyen munkaerő (önkéntes), aki elsőként azt mondta, hogy igen, mentem, szó nélkül. Tőlem két órára volt pedig. Rengeteg problémával szembesültem a hat év alatt ami a területet jellemzi, de beleszerelmesedtem és itt ragadtam. Elsősorban a kóbormacska problémákkal szeretnék a neten kívül is foglalkozni. Egyébként két saját sziámi macskám van, jogos a kérdés, hogy miért nem befogadott házi. Majd egyszer erre is kitérek, megvan az oka. Annyit előrebocsátanék, hogy a hiba nem a házimacskákban keresendő...

Ezenkívül amit nem munkával, párommal, barátokkal kávézva, macskázva töltök valahol, akkor futok. Ha ügyes leszek szeptemberig talán félmaraton is lehet belőle. Igyekszem!

Asszem ez most elsőre elég.